Esterházy Péterrel és Mészáros Sándorral közösen megtartott estjeink után egyetlen eseményre várlak még idén titeket: az Erdélyi Magyar Írók Ligájának év végi gálájára. A díjátadó ünnepséget december 14-én, szombaton 20 órától tartjuk a székelyudvarhelyi G. Caféban. Ezt követően, remélem, az erdőn már nagy hó fogad, amelyen kivehetők a medve- és hiúznyomok. Utóbbit még nem volt szerencsém látni, de hátha az idei télen törik meg a jég... Szorgalmasan járom hát kamerámmal a vadont, ezért el is köszönök itt egy időre. Minden kedves Olvasónak Kellemes Ünnepeket kívánok!

Kapcsolódó:

Esterházy: a szabadságra fel kell készülni

Az író, aki nem gazsulál az olvasónak

A vesszőtől a párbeszédig

"Minden másképp van"

Esterházy Péter: a klasszikusok segítenek

Örülni tudni, avagy bevezetés a szépirodalomba Esterházy Péterrel

Életről, irodalomról és önmagáról


Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek Barnás Ferenccel rendezett találkozóinkra. Néhány nap múlva a posztmodern irodalom egyik legjelentősebb képviselőjével, Esterházy Péterrel, és kiadói főszerkesztőmmel, Mészáros Sándorral érkezünk a székelyudvarhelyi G. Caféba, valamint a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárba. Mindkét helyszínen a rangos nemzetközi díjakkal kitüntetett író idén megjelent Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat című regényéből is felolvas, ezt követően irodalmi kerekasztal-beszélgetésre kerül sor. Az udvarhelyi esten Sándor Anna, a Palló Imre Művészeti Líceum hegedű-szakos tanulója W. A. Mozart C-dúr rondóját adja elő. Részletek a fenti plakáton. Labda feldobva! Ti következtek! Szeretettel várlak!

Köszönöm szépen, hogy eljöttetek a pesti RoHAM Bárban megtartott estre! Barnás Ferenc idén Aegon Művészeti Díjat nyert Másik halál című regénye a nyaram legjobb olvasmánya volt… Ezért külön megtisztelő számomra, hogy én beszélgethetek vele a fenti plakáton feltüntetett budapesti és erdélyi helyszíneken.
Múzeumi teremőr. Profi író. Dilettáns zenész. Utóbbit sajátmagáról állítja Barnás a szó eredeti értelmében, aki örömből, szeretetből csinálja azt, amit. Izgalmas személyiség, egy kiállító teremben éli mindennapjait, műalkotásokkal körbevéve. Hogy ő maga mennyire műalkotás, megtudhatjátok, ha eljösztök hozzánk – a magyar fővárosba, Székelyudvarhelyre, Sepsiszentgyörgyre vagy a kolozsvári Bretter György Irodalmi Körre. Szeretettel várlak!


Kányádi Sándorral augusztusban megtartott estünk után felkerekedtem, hogy két év után újra viszontlássam az itáliai Pó folyó hatalmas harcsáit.  Az éjszakák csónakban teltek, az álmában vízbe eső madárfiókát, kis egeret műcsalival utánozva próbáltam kapásra bírni a nagyvadat. Mielőtt ez sikerült volna, sokat gondolkodtam a kaland fogalmán, amelyet gyakran negatív előjellel használunk. Egyesek számára a nőcsábászat kaland, mások számára a házasság. Két percig részt venni egy szabad medve életében.  Harcsákkal viaskodni, majd visszaengedni őket. Keblemre ölelni a tigrist. Számomra ezek a találkozások jelentik az Abenteuer-t, amely nélkül sivárrá, egyhangúvá válna életem. És a literatúra? Több helyen leírtam, hogy kaland nélkül meddő, mint a szőkefalvi javasasszony. Újra és újra eszembe jut Fried István professzor figyelmeztetése: „Európában sok író szaladgál öltönyben laptoppal. Úgy rúghat labdába ezen a pályán, ha lóháton, harcsákkal és medvékkel érkezik.” A szerzőktől  többen azt várják el, hogy vasalt ingben ülve okos dolgokat mondjanak egy tévékamera előtt.  Lehet, hogy maradinak tűnök a természethez való leírhatatlan kötődésemmel, valamint e kötődés nyilvánossá tételével. De saját utam járom, amelyen újra és újra keresem a találkozást. A vadakkal. Az erdővel. És nem utolsó sorban veled, kedves Olvasó. Legközelebb október 30-án, szerdán 20.30 órától várlak titeket a budapesti RoHAM Bárban. Az esten fellép Juhász Gábor Aegon-, Gramofon- és Artisjus-díjas jazz gitáros. Ezt követően Barnás Ferenccel olvasunk fel a magyar fővárosban és különböző erdélyi helyszíneken. Részletek hamarosan. Addig pedig… Harcsák, medvék, tigrisek:

Kapcsolódó:

Az ember élettartamán túl

Történetek Galambfalva és Moszkva között

"Mi a nemzet célja?"

Kányádi: nem felnőtt az, aki nem nevet magán