Kapcsolódó:
Bodor Ádám: erdélyi élményeimből táplálkozom
Bodor Ádám Csíkszeredában vendégeskedett
Az irodalom ünnepe volt Csíkban
Bodor Ádám: hálás vagyok a börtönévekért
Életre szóló Erdély-élmény (Bodor Ádám Sepsiszentgyörgyön)
Maradjunk még a barna bundásoknál, hiszen ők az én orvosaim. Látványuk felvillanyoz, és életörömmel tölt el. Szülővárosomba érkezésem után nem sokkal, amíg Bodor Ádám a Madarasi Hargitán síelt, megbirkóztam a medvével. A kortárs magyar irodalom halk szavú mestere hetvennyolc évesen nálam is fiatalabb, mivel pontosan tudja, hány fok van éppen Washingtonban, és melyik rádióadót érdemes fogni, miközben együtt autózunk haza Erdélybe a magyar fővárosból. Az est címe a Csendes lebukás c. elbeszéléséből származó idézet. Részletek a fenti plakáton. Gyertek el, köszöntsük együtt a Sinistra körzet, Az érsek látogatása és a Verhovina madarai íróját!
Simon Mártonnal tartott közös estünk után és öt napos berlini tartózkodásom előtt érkezett a meghívás a Ferencvárosi Román Önkormányzattól: két nyelven olvassak fel szövegeket. Nem lesz könnyű dolgom, mivel románul idáig egyetlen alkalommal jelent meg munkám Karácsonyi Zsolt fordításában a kolozsvári Tribuna című irodalmi lapban. Mi más lehetne a kapcsolódási pont, mint a szeretett mackók. Alig várom, hogy viszontláthassam márciusban őket. Romániáról sok mindent mesélnek világszerte, de arról ritkán esik szó, hogy itt található a kontinens erdőinek kétharmada, valamint bolygónk egyik legnagyobb medvepopulációja. Ilyen értelemben Európa Kanadája. A Cooper-regények hőseit a székelyföldi fenyvesekben is el tudom képzelni. Bármikor elém léphetne az Ilona-völgye sűrűiből Csingacsguk sápadtarcú testvérével, Vadölővel. Minket, magyarokat és románokat a közös élet mellett az irodalom és a természet szeretete is erősen összeköt. Ezekkel a gondolatokkal várlak titeket szeretettel március 3-án Juhász Gábor dzsesszgitárossal és Erdei L. Tamás íróbarátommal, a rendezvény házigazdájával.
A medveleső ruhám, a horgászbotjaim és a lovagló kalapom is udvarhelyi otthonomban várnak. A magyar fővárosban akkor is átutazó maradok, ha néha hetekig tartózkodom ott. Ez főleg a téli hónapokra jellemző, amikor a medvék elhúzódnak a Hargitán, és beáll a horgásztilalom. Ilyenkor van időm találkozni pesti barátaimmal és megnézni a Katona József Színház műsorait, valamint a legújabb Imax-mozivetítéseket. Idén, a tavasz tényleges beállta előtt szeretnék visszajutni Berlinbe, ahol tavaly pár E-MIL-tagtársammal együtt közös irodalmi esten léptünk fel. Ráhangolódás végett olvasom újra e napokban Alfred Döblin Berlin, Alexanderplatz című regényét. Európa városai közül számomra ez tetszik leginkább, mivel - a múzeumai között is ágaskodó daruival - a folyamatos megújulást szemlélhetem benne, akár az erdőkben. Március első napjaiban Bodor Ádámmal indulunk haza Erdélybe. Míg ő a Madarasi Hargitán tartózkodik, én a szabad hiúzok nyomába eredek a Görgényi-havasokban. Ezt követően közös székelyföldi turnén veszünk részt. Előtte azonban Simon Márton költő- és slammer barátommal olvasunk fel a budapesti Kalicka Bistro-ban, megünnepelve, hogy együtt láttuk viszont az abonyi tigriseket, amelyek havonta húsz kilót nőnek, hogy elérjék a kétszázötvenet. Részletek a fenti plakáton. Szeretettel várlak!