MEDVÉKET ÖLELŐ T. ÉS AZ L. FOLYÓ IDŐ

A lassú fenyveseket, a hónéma hegyeket medvékkel
időgyorsan hömpölygő hullámfecsegésre cserélni
a türelmetlen várakozásban
a legnagyobb vízi vadra

hatalmas bátorságra és persze naivságra vall,
ilyet csak gyerek, bolond vagy író csinál,
aki hűtlenségét az új téma miatt azzal leplezi,
hogy a folyónál is folyton a hegyekről beszél,
megpróbálja új életterét, -területét
mesébe szőni azáltal,

hogy a lehető leghétköznapibb szereplőket
vonja be a való világból, és a történetszövés közben
nem veszi észre, hogy valójában hidat épít folyton
valóság és képzelet közé,

a székely hegyek és a Szentendrei-sziget között,
ám a legjobb részletekben még híd se kell hozzá,
emlékkompon közlekedik innen oda és vissza,
út közben csiszolva kicsit a köz(tes)helyeken,
például:

„Nem nagyon látom, mi történt
az időmmel az elmúlt évben.
Felhalmozódtak a pótcselekvések,
miközben egyre inkább
perifériára szorult a lényeg.”
 
Csendes Toll
 
Murányi Sándor Olivér új prózája érdekes vállalkozás: a talán lazábban összefűzött történetek részint helyét, értelmes létezése színterét változtató, sokat töprengő szereplő dilemmáival ismertetnek meg, részint az „erdélyiség” nem megszokott értelmezését kínálják föl. Miközben havasok közeléből a jelképesen is érthető Duna mellé költöző én-elbeszélő föltérképezi egy új otthon földrajzát, lakóinak, furcsa személyiségeinek eddig rejtve maradt történetét, egyben a maga nyugtalanságának, otthonra lelni akarásának krónikáját is adja. Ez a szétágazó, de éppen a helyre lelés szándékával összefogott elbeszélés (humorral, tragikus felhangokkal, oknyomozással) egy teljes életet élni akaró személyiségről tanúskodik, melynek messze nem a hátterében az elhagyott, időnként meglátogatott haza képe is fölvázolódik. Az itthon és otthon nem cserélhető föl, ám időnként egymásra játszódik, és ez a mai magyar sorstörténetek ismeretében is új felismerésnek tetszik. Az érdekesen elbeszélő, markáns figurákat felvonultató próza a kiteljesedésre törő, ám a maga részlegességében is több mint figyelemre méltó vállalkozásnak nevezhető. A jól elbeszélő szerző új kötete eddigi műveihez viszonyítva újabb bizonyítéka annak, hogy prózájára érdemes figyelni; nemcsak jó olvasmány, hanem meggondolkodtató történetmondás régiónk, a sokféle (magyar) haza önmagaságát kereső személyiségéről.
 
Fried István