PANASZ HELYETT – MÁSODIK, BŐVÍTETT KIADÁS

 
 
 

PANASZ HELYETT nézz fel a tiszta égre,

árva gyerekek mosolygós szemébe,

ne csak bólogass, érted, fesd át kékre,    

használd ecsetként szívedet is végre.

Csendes Toll

A mennyei Atya kérésére, József igent mondott a gyermek Jézusra! Bár nem az ő vérszerinti gyermeke, mégis akárcsak egy jó édesapa, gondoskodó szeretettel vállalta és felnevelte szeretett Fiát! Jézus nem a test és a vér kívánságából lett Szent József gyermeke, hanem a mennyei Atya akaratából! Ilyen józsefi értelemben lettem én is sok gyermek nevelőapja, így lett László Pali is az én nevelt fiam, Isten nevében fogadtuk be, és álltunk, állunk ma is mellette! 

Egy apának a legnagyobb öröm, ha látja az ő gyermekét haladni, boldogulni az életben, ha valóban büszke lehet az ő fiára, lányára! Egy gyermek legszebb köszönete, mit a szüleinek adhat, az az általa vállalt, szépen nevelt unokák! Istennek legyen hála sok gyermekünkre büszkék lehetünk, Palira is büszke vagyok, mert megállta az életben a helyét! Családot alapított, igaz szeretettel oltárhoz vezetett egy lányt, és szerelmükből gyermekek születtek! Büszke vagyok rájuk, mert feleségével szép családjukat becsületes, kitartó munkával nem csak fenntartják, de a munkatársaikkal még közel harminc bajbanlévő gyereknek is otthont teremtenek! 

Istennek legyen hála, Palit az élet nehézségei nem megtörték, hanem felvértezték és munícióval látták el, így most ő, a Szent Anna Otthon lakóin, a kisebb sorstársainak  segíteni tud. 

Szívem minden szeretetével kérem Isten áldását Palira, az ő  vérszerinti családjára és a Szent József lelkülettel, általa befogadott gyermekekre! Ugyanakkor kedves barátaimra, Murányi Sándor Olivér íróra és Tóth András fotósra is kérem a gondviselő Isten áldását, akárcsak az általuk alkotott könyvre, melyet a kedves olvasó éppen a kezében tart!

Fr. Böjte Csaba OFM

   Üres és Teli - Harcesszé , Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány, Székelyudvarhely, 2007

Könyvrészlet:

Létezik egyáltalán harcművészet? Milyen alapon sorolhatjuk a harcot a művészetek családjába? Sokan támadják ilyen értelemben a harc különböző formáit, puszta verekedést vagy agresszivitást látnak benne és jogtalannak tartják az irodalom, vagy a zene mellé helyezését. Abban csakugyan nincs művészet, ha erőnket fitogtatjuk. Azonban, ha megnézünk egy idős karate mestert, amint éppen formagyakorlatot végez, azonnal felfedezhetjük ütéseiben és rúgásaiban a mozgásművészetekre jellemző szépséget és büszkeséget. Mi ez a szépség? A természetes belső erők által összehangolt harmónia. És a büszkeség? A testi és lelki erők egységének kisugárzása.
A harcos alkotó is egyben.