Köszönöm szépen, hogy eljöttetek a pesti RoHAM Bárban megtartott estre! Barnás Ferenc idén Aegon Művészeti Díjat nyert Másik halál című regénye a nyaram legjobb olvasmánya volt… Ezért külön megtisztelő számomra, hogy én beszélgethetek vele a fenti plakáton feltüntetett budapesti és erdélyi helyszíneken.
Múzeumi teremőr. Profi író. Dilettáns zenész. Utóbbit sajátmagáról állítja Barnás a szó eredeti értelmében, aki örömből, szeretetből csinálja azt, amit. Izgalmas személyiség, egy kiállító teremben éli mindennapjait, műalkotásokkal körbevéve. Hogy ő maga mennyire műalkotás, megtudhatjátok, ha eljösztök hozzánk – a magyar fővárosba, Székelyudvarhelyre, Sepsiszentgyörgyre vagy a kolozsvári Bretter György Irodalmi Körre. Szeretettel várlak!


Kányádi Sándorral augusztusban megtartott estünk után felkerekedtem, hogy két év után újra viszontlássam az itáliai Pó folyó hatalmas harcsáit.  Az éjszakák csónakban teltek, az álmában vízbe eső madárfiókát, kis egeret műcsalival utánozva próbáltam kapásra bírni a nagyvadat. Mielőtt ez sikerült volna, sokat gondolkodtam a kaland fogalmán, amelyet gyakran negatív előjellel használunk. Egyesek számára a nőcsábászat kaland, mások számára a házasság. Két percig részt venni egy szabad medve életében.  Harcsákkal viaskodni, majd visszaengedni őket. Keblemre ölelni a tigrist. Számomra ezek a találkozások jelentik az Abenteuer-t, amely nélkül sivárrá, egyhangúvá válna életem. És a literatúra? Több helyen leírtam, hogy kaland nélkül meddő, mint a szőkefalvi javasasszony. Újra és újra eszembe jut Fried István professzor figyelmeztetése: „Európában sok író szaladgál öltönyben laptoppal. Úgy rúghat labdába ezen a pályán, ha lóháton, harcsákkal és medvékkel érkezik.” A szerzőktől  többen azt várják el, hogy vasalt ingben ülve okos dolgokat mondjanak egy tévékamera előtt.  Lehet, hogy maradinak tűnök a természethez való leírhatatlan kötődésemmel, valamint e kötődés nyilvánossá tételével. De saját utam járom, amelyen újra és újra keresem a találkozást. A vadakkal. Az erdővel. És nem utolsó sorban veled, kedves Olvasó. Legközelebb október 30-án, szerdán 20.30 órától várlak titeket a budapesti RoHAM Bárban. Az esten fellép Juhász Gábor Aegon-, Gramofon- és Artisjus-díjas jazz gitáros. Ezt követően Barnás Ferenccel olvasunk fel a magyar fővárosban és különböző erdélyi helyszíneken. Részletek hamarosan. Addig pedig… Harcsák, medvék, tigrisek:

Kapcsolódó:

Az ember élettartamán túl

Történetek Galambfalva és Moszkva között

"Mi a nemzet célja?"

Kányádi: nem felnőtt az, aki nem nevet magán

A fenti felszólítással hajtották fel a gazdag oroszok a teljes pohár vodkát minden egyes újratöltésnél. A játékba száz eurónyi összegnek megfelelő rubellel lehetett benevezni. Aki asztal alá zuhant, kiesett. A nyertes megkapta az összes pénzt. Mindezt Kányádi Sándor mesélte pár napja, amikor hargitafürdői házában egyeztettünk, hogyan ismételjük meg közös estünket, amelyet 2011 november 24-én tartottunk a budapesti Márton Áron Szakkollégium egyetemistáinak. Medvészésem rövid időre megszakítva szeretettel várlak titeket augusztus 17-én, szombaton 20 órára a székelyudvarhelyi G.Caféba, hogy  az idén nyolcvannégy éves Költővel és veletek együtt keressük a választ a kérdésekre: Eltűnnek a könyvek? Számolóvá válik az ol­vasó? Van jövője az iro­da­lom­nak? Jön Kányádi Sándor!


Izgalmas nyárnak ígérkezik az idei: végre jó fényviszonyoknál súrolta homoródi lesem ajtaját a fenti képen levő szabad nagyvad!!! Ezt követően tíz méterre (!!!) heveredett le elém. Valóra vált régi-régi álmom: elkészült első saját medvés filmem. Mintegy tíz percet ült kamerám előtt. Távozása után kimentem az autómhoz, és hanyatt feküdtem jó időre, hogy legyen erőm hazavezetni Székelyudvarhelyre... Egy nappal később jelezte Kányádi Sándor: közös estünkre jövő hónapban kerül sor. A pesti slammerek július 7-én, vasárnap 21 órára érkeznek az udvarhelyi G.Caféba, jómagam pedig július 30-án, kedden 13 óra 30 perckor Zordokkal és karatebemutatóval várok minden kedves érdeklődőt a Jazz és Irodalom színpadra, a Művészetek Völgyébe.