alt

Emlékezetes esten vagyunk túl Kun Árpáddal, aki megkapóan és gördülékenyen mesélt Boldog Észak című könyve keletkezéstörténetéről, az idegenségérzésről, a boldogságról, az írásról, valamint a székelyföldiek számára egzotikus országról, Norvégiáról, végül pedig készülő regényéből olvasott fel. Ezt követően visszaautóztunk vele Budapestre, ahol az Esterházy Péter emlékére szervezett virrasztáson viszontláttuk egymást a PIM-ben. EP-től 2013 novemberében élete első hajnali dedikálásaként kaptam a Harmonia Caelestist. Utána vajas kenyeret kent nekem az útra. Aznap hajnalban én lehettem a fia. Rám mosolygott és azt mondta: engedjem apáskodni, Marcell fiának is ő készíti el a reggelit. Nevetett mellettem az anyósülésen. Akkor még nem tudtam, hogy velem jön el utoljára Erdélybe. Hálás vagyok, hogy egy korban élhettünk. Rövidesen követte őt szeretett doktori témavezető tanárom, Szegedy-Maszák Mihály, akinél már csak az égben írhatom meg a disszertációm. A magyar irodalomtörténet fekete júliusában indulok haza Erdélybe, hogy augusztus első napján bemutassuk  Jász Attilával, Oravecz Péterrel és Ughy Szabinával a tatabányai Új Forrás folyóiratot. Szabadság-, fürdőszezon van, mégis várlak titeket.

Kapcsolódó:

A regényírás hosszútávfutás

Kun Árpád: Kicsit mindig fekete sperma voltam

Kun Árpád: Norvégiában jobb idegennek lenni