A Kalligram Kiadó erdélyi irodalmi karavánja után rövid stockholmi megszakítással a homoródi erdőket és réteket jártam, ahol pár napja evvel a kéréssel fordult hozzám Mózsi bácsi, a székely juhász: – Tudna néköm hozni valami bű jó olvasmányt? Már a földről es mind felszödtem a cigerettás dobozokat, s ehejt mind leolvastam róluk, mikor, hol vótak gyártva! Legtöbb Bukarestben! Erőst lassan telik itt az idő, hé! Semmi fehérnép, csak bárány! – Hozok én! – feleltem, s avval másnap kivittem Zordokot. Bár a székely szamuráj történetét a huszonegyedik században metrón, villamoson, autón, repülőn száguldó olvasóknak ajánlom, akik legtöbbször többet számolnak már huszonnégy órán belül, mint amennyit olvasnak, mégis kíváncsi voltam, milyen véleményt kapok a hegyi pásztortól… – Esmeri az íróját? – kérdezte fürkészőn. – Én aztán biztos nem! – hazudtam szemrebbenés nélkül. Három nappal később a vadas alatti legelőn várt Mózsi bácsi. – Annyi pacsmagolás vót benne, mint a ráksúj! Eccer… Aki írta… Kolontos! E kritikával indulok a 83. Ünnepi Könyvhétre, ahol június 8-án, pénteken 17 órától a Kalligram standjánál dedikálok. Szeretettel várlak!